Mit jelent a termékpasszport, ha az EU-n kívülről importálok bútorokra?

Mit kell konkrétan tennie

Mit várunk önöktől

Aki bútorozati termékeket az EU-n kívülről importál és azokat az EU-s piacon forgalomba hozza, az ESPR tekintetében importőrnek minősül. Ez más pozíció, mint az EU-n belül beszerzéseket végző kereskedőé: az importőr a legközelebb áll az EU-n kívüli gyártóhoz, és ennek következtében saját kötelezettségekre vonatkozó szabályait kell betartania, amelyeket az ESPR 29. cikke szabályoz (az Európai Parlament és a Tanács 2024/1781 (EU) rendelet).

Ellenőrizze, hogy a termékpasszus létezik-e az import előtt

Az importőr feladata annak vizsgálata, hogy a bútornál elkészült-e digitális termékpasszus, és hogy az adott termékkategóriára vonatkozó követelményeknek megfelel-e, mielőtt a terméket forgalomba hozná. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a passzus nem olyan üggy, amely az érkezés után még rendezehető — az a szállítás előkészítésének része. Egy 10-100 közötti alkalmazottal rendelkező vállalat számára ez általában egy állandó lépés az beszerzési folyamatban: az EU-n kívüli gyárból érdeklődni kell, hogy milyen adatok vannak, és azok már passzusformátumban elérhetők-e, vagy olyan platform, mint a furnipas.eu, össze kell állítania a passzust az adatok alapján.

Ellenőrizze a megfelelőségi nyilatkozat és a jelölés meglétét

Magán a passzuson túl az importőr feladata annak vizsgálata, hogy az EU-n kívüli gyártó elvégezte-e a megfelelőségi értékelést, és alkalmazta-e a kötelező jelölést. Ez nem a termék műszaki vizsgálata, hanem adminisztratív ellenőrzés: megvannak-e a megfelelő dokumentumok, és megegyeznek-e a terméken szereplő adatok a kísérő iratok adataival. Hasonló termékek ismételt importálása esetén ugyanazon gyárból ez gyakran egy szállítmányonkénti rögzített ellenőrző lista helyett egy egyszeri kutatás.

Tüntesse fel saját nevét és elérhetőségi adatait a terméken vagy a csomagoláson

Az importőr feladata, hogy saját nevét, bejegyzett kereskedelmi nevét vagy márkanevét, valamint elérhetőségi adatait feltüntesse a terméken, a csomagoláson vagy egy kísérő dokumentumon. Ez egy gyakorlati lépés, amelyet általában a csomagolósor vagy a címkézésnél oldanak meg, és amely önmagában független a passzustól — de ugyanez az ESPR 29. cikkének része.

Gondoskodjon arról, hogy a tárolás és a szállítás a terméket ne tegye a követelményeknek nem megfelelővé

Mindaddig, amíg egy termék az importőr felelősségét képezi, a tárolási és szállítási körülmények nem veszélyeztethetik a követelmények teljesítésének lehetőségét. A bútorok esetében ez főleg azt jelenti, hogy a passzus alapjául szolgáló adatok — anyagösszetétel, forrás, kezelés — az azonos marad szállítás és tárolás során, és nem olyan gyártási állapot alapján készültek, amely időközben változott.

Vegyen részt az ESPR szerinti digitális termékpasszusra vonatkozó vámvizsgálatban

Az ESPR 15. cikke (az Európai Parlament és a Tanács 2024/1781 (EU) rendelete) előírja, hogy a vámhatóságok vizsgálatot végezhetnek az digitális termékpasszusra harmadik országokból származó termékek forgalomba hozatalakor. Az importőr számára ez azt jelenti, hogy a QR-adathordozó és az alapjául szolgáló adatok az importálás időpontjában már elérhetők és lekérdezhetők kell, hogy legyenek — nem azt követően, hogy a szállítmány már felszabadítva lett. Az olyan vállalat, amely rendszeresen importál, feladata a passzust a vámdokumentáció részeként kezelni, nem pedig olyasmiként, amit „valahogyan még magával

Ahol a gyakorlatban hibák fordulnak elő

visz az EU-n kívüli szállítótól. Gyakori helyzet, hogy az EU-n kívüli gyár ugyan tud szolgáltatni anyagadatokat, de fogalma sincs, mit jelent egy digitális termékpasszus, vagy milyen formátumot kell megtartani. Az importőr gyakran csak akkor fedezi fel ezt, amikor a szállítmány már úton van, és olyan adatokkal találja magát szembesítve, amelyek nem teljesek vagy nem a megfelelő formátumban vannak. A continuare: szükséges az EU-n kívüli szállítóhoz fordulni

Egy második helyzet: az importőr azt feltételezi, hogy a gyár már elkészítette az útlevelet, míg a gyár éppen azt gondolja, hogy az EU-s fél intézi ezt. Írásos megállapodás nélkül ez a kérdés a két fél között függőben marad, amíg valaki — általában a vámon — rá nem kérdez.

Egy harmadik helyzet jön létre, amikor ugyanazt a bútomodellt az EU-n kívüli két különböző gyárból szerzik be, például a szállítási kockázat szétoszlatása céljából. Az egyik gyár részletes adatokat szolgáltat a fa származásáról és az ragasztóösszetételről, a másik pedig csak egy vázlatos specifikációt. Szabványosítás nélkül két különböző útlevél jön létre arra, amit az ügyfél azonos termékként ugyanazon alkatrész beszerzéséhez különböző szállítóktól szemlél. Ennek megelőzése releváns az importőrök számára, nem csak az EU-n belüli beszerzést végző vállalkozások számára.

Egy negyedik helyzet: az eljuttatott adatok a mintavételes ellenőrzésnél nem egyeznek meg a fizikai termékkel — például más típusú lemezanyag, mint az megadott volt. Ez csak akkor válik nyilvánvalóvá, ha ténylegesen ellenőrzik, hogy a szállító adatai helyesek-e, amit az EU-n kívülről történő importnál nem automatikusan végeznek el, mert nagyobb a távolság a gyárhoz és kevesebb a közvetlen rálátás a termelési folyamatra.

Egy ötödik helyzet: az eljuttatott dokumentációban említik a fa származását, de alátámasztó dokumentumok nélkül. A bútoroknál ez ismétlődő pont, és fa származásának dokumentálása ezáltal az importőrök számára az útlevél-adatok egyikének nehezebb részévé válik az EU-n kívüli gyártótól általában megszerezni.

Mit lehet rögzíteni

• Írásos megállapodás az EU-n kívüli gyárral arról, hogy mely útlevél-adatokat, milyen formában és mikor szállítanak a szállítás előtt — olyan módon rögzítve, amely összehasonlítható az útlevél-adatok szállítására vonatkozó beszerzési szerződésben szereplő megállapodásokkal.
• Egy áttekintés arról, hogy pontosan mely adatok szükségesek termékkategóriánként, hogy ez ne legyen újra feldolgozandó minden szállítmanként — lásd még: mely adatokat kérnek be egy bútor szállítótól.
• Egy dossz szállítmanként a megfelelőségi nyilatkozattal, a jelöléssel és az alapul szolgáló anyagadatokkal, hogy ez a vámellenőrzéskor közvetlenül elérhető legyen.
• Egy állandó eljárás arra az esetre, amikor megállapítják, hogy egy szállító az adatokat nem, nem teljes egészében vagy túl későn szolgáltatja — beleértve azt is, hogy utána mi a teendő, amint azt ismerteti az az adatokat nem szállító szállító.
• Egy belső ellenőrzés, hogy egy kész bútorlról vagy egy olyan félig kész termékről van-e szó, amelyet az EU-n belül később feldolgoznak, mivel ez érinti a kérdést, hogy egy olyan alvállalkozó, amely félig kész termékeket szállít szintén szolgáltat-e már útlevél-adatokat.
• Egy döntés arról, hogy az eljuttatott adatokat belsőleg ellenőrzik-e, vagy erre egy független harmadik fél általi ellenőrzést vesznek igénybe, és hogy a folyamat melyik szakaszában történik ez meg.