Milyen módszer szerint kell meghatározni a passzporthoz szükséges értékeket?

Mit kell konkrétan tennie

Mit várunk önöktől

Kövesse a megállapított mérési módszert, amint az rendelkezésre áll

A bútorokhoz olyan delegált aktusra van szükség, amely meghatározza, hogy mely ökológiai tervezési követelmények vonatkoznak, és ezekhez kapcsolódóan, mely információk kerülnek a termékútlevélbe (az ESPR 5–7. cikkei, az (EU) 2024/1781 rendelet). Az ugyanezen rendelet 39. cikke előírja, hogy az ezekből a követelményekből eredő értékeket egy megbízható, pontos és reprodukálható módszer szerint kell mérni vagy számítani. Gyakorlatilag ez azt jelenti egy 10–100 fős vállalat számára, hogy jelenleg még nincs konkrét mérési módszer, amelyet követni kellene — ez a bútorokhoz szóló delegált aktus után vagy azzal együtt érkezik. Az azonban már rögzítve van: az elv szerint a módszer ellenőrizhetőnek kell lennie, nem lehet belső becslés vagy marketingjellegű állítás.

Vegyük figyelembe a harmonizált szabványokat vagy közös specifikációkat

A 39. cikk lehetővé teszi, hogy a Bizottság harmonizált szabványokat jelöljön ki, vagy azok hiányában közös specifikációkat állapítson meg, amelyek alkalmasak a mérési kötelezettség teljesítésére. A bútor-gyártó számára ez azt jelenti, hogy a módszert nem vállalatonként találják ki: van egy megállapított szabvány vagy specifikáció, amelyre hivatkozni lehet. A közepes méretű vállalat számára gyakorlatilag az eredménye, hogy amikor az a szabvány ismertté válik, akkor a saját minőségbiztosítási osztálynak vagy külső tanácsadónak meg kell vizsgálnia, hogy az melyik tesztberendezést, mérőeszközt vagy számítási modellt ír elő — és hogy a jelenlegi laboratórium vagy a jelenlegi tesztpartner tud-e vele dolgozni.

Gondoskodjunk arról, hogy a mérések összhangban legyenek a termékútlevélben szereplő termékinformációval

A 39. cikk módszere szerint meghatározott értékek ugyanazok az értékek, amelyek végül a termékútlevélben kerülnek felhasználásra a 7. cikk információs követelményeinek részeként. Ez több szempontot is érint mely adatok kerülnek a bútorok terméktermékpasszportjába– minden olyan érték, amely ott szerepel, nyomon követhetőnek kell lennie egy előírt módszer szerinti mérésig vagy számításig, nem pedig becslésig vagy egy terméktájékoztató átlagáig. A korlátozott minőségbiztosítási osztállyal rendelkező vállalat számára ez azt jelenti, hogy a tesztmódszer kiválasztása és a kitöltendő útlevélmezők kiválasztása nem függetlenek egymástól.

Ismerjük fel, mely témák kapnak majd saját mérési módszert

A jövőbeli útlevél különböző részei lehetővé teszik egy saját, specifikus módszert. Gondoljunk arra, hogy milyen módon a bútor formaldehid-emissziós osztálya kerül meghatározásra, a mögött meghúzódó számításra az újrahasznosíthatósági százaléknak, vagy arra, hogy hogyan kerül megállapításra az egy bútor CO2-lábnyoma A 39. cikk az a felületi rendelkezés, amely azt mondja, hogy egy megbízható módszer szükséges; a bútorokhoz szóló delegált aktus az információ-elemenkénti alapon meghatározza, hogy az pontosan milyen módszer. A vállalat számára gyakorlatilag az eredménye, hogy nem egy mérési protokoll elegendő, hanem témánként meg kell vizsgálni, hogy melyik szabvány vagy tesztmódszer alkalmazandó.

Ahol a gyakorlatban hibák fordulnak elő

A belső teszteredményeket egy az egyben átvesszük. Egy gyártó a saját laboratóriumtesztek elvégeztetett egy olyan módszer szerint, amely belsőleg szokásos, de nem felel meg a delegált aktus által majd előírandó módszernek. Az eredmények gyakorlatilag nem használhatók az útlevélhez, még akkor sem, ha tudományosan helyesen végezték el őket.

Az ellátási lánc adatait módszertani ellenőrzés nélkül továbbítják. Egy komponens — például egy lap, egy habkitöltés vagy egy textilkomponens — egy vizsgálati jelentéssel érkezik a beszállítótól, de senki sem ellenőrzi, hogy a jelentés a majd előírandó módszer szerint készült-e. Ez különösen felmerül olyan kérdésekre vonatkozóan, amelyek az anyag komponensenként történő rögzítésérevonatkoznak, ahol több beszállító saját tesztjelentéseket nyújt be.

Zavar a „számított Egyes értékek, például egy újrahasznosíthatósági százalék, az anyagösszetételre alapuló számítás eredménye, nem pedig fizikai mérés. Ha egy vállalat itt olyan teszteket végeztet, ahol egy számítási modell elvárt — vagy fordítva —, az eredmény nem felel meg a módszer követelményeinek.

Az öreg mérési eredmények túl hosszan használatban vannak. Az egy-néhány éve készült tesztjelentést újra felhasználják a terméktámogatásban anélkül, hogy ellenőriznék, a termék közben módosult-e vagy a mérési módszer közben módosult-e. Ez érinti a kérdést is how up-to-date the data in the product passport must beamikor egy elavult mérés olyan terméktámogatást eredményez, amely valójában már nem felel meg a szállított terméknek.

Nincs különbségtétel az eltérő anyagokra vonatkozó szabványok között. Egy több anyagból álló bútoroknál — fa, fém, textil, műanyag — néha egy mérési módszert alkalmaznak az egészre, míg az egyes anyagok mindegyike saját vizsgálati módszert igényelhet. Ez például a textil és kárpitozott részek adatainak rögzítésénéljátszik szerepet, ahol más megközelítésre van szükség, mint egy fa vagy fém keretben.

Mit lehet rögzíteni

• A terméktámogatás minden információs eleméhez: milyen mérési módszert vagy számítási módszert alkalmaztak, és melyik szabvány vagy specifikáció alapján, amint azok ismertek.
• Maguk a tesztjelentések vagy számítási dokumentumok, dátummal, a végrehajtó fél (belső laboratórium, külső vizsgálat vagy beszállító) és a termékminta vagy terméksórozat, amelyre a vizsgálat vonatkozott.
• Annak az áttekintése, hogy a bútor mely alkatrészeit vizsgálta meg a saját szervezet, és melyeket szállította be egy beszállító, beleértve a hozzájáruló jelentéseket.
• Megállapodások beszállítókkal a használt mérési módszerről, hogy a szállított értékek összhangban legyenek azzal, amit a terméktámogatás később igényelni fog.
• A használt mérési módszerek verziónaplója, hogy a szabvány módosításakor nyomonkövethetővé váljon, hogy melyik érték mely módszer szerint lett meghatározva.
• A teszteredmények és a végső soron a terméktámogatásban szereplő adatok közötti kapcsolat, hogy a felülvizsgálatkor világos legyen, melyik forrás mely terméktámogatási értékhez tartozik.