Rögzíteni kell-e a bútor minden alkatrészéhez az anyagot?

Még nincs rögzítve, bár lehetőségként említésre kerül

Nem, jelenleg sehol nincs rögzítve, hogy a bútor minden egyes alkatrészének anyaga külön-külön regisztrálásra lenne kötelezett. Az ESPR (az Európai Unió 2024/1781 rendelete) keretrendelet: a 10. cikk meghatározza, hogy a digitális termékútlevél milyen típusú információkat tartalmazhat, többek között anyagok, alkatrészek és összetétel adatait, de azt, hogy ez mennyire részletezett — termék szinten, anyag szinten vagy minden alkatrészig terjedően — magában az ESPR nem fejti ki. Ez a pontosítás csak a bútorokra vonatkozóan készülő delegált aktussal jön majd létre. Amíg ez nem létezik, nincs kikötött kötelezettség az anyag alkatrészenként történő rögzítésére, csak annak a lehetősége, hogy ezt később megkövetelhetik.

A keretrendszerre igen, a pontos tartalomra még nem

Az ESPR általános értelemben az EU ökológiai tervezési szabályozása alá tartozó termékekre vonatkozik, és a bútorok az egyik olyan termékcsoportként vannak említve, amelyhez delegált aktus kidolgozása megtörténik. A 7. cikk az anyag összetételét sorolja fel az információs követelmények tárgyára fordított témák között. Ez más, mint az a konkrét kötelezettség, hogy alkatrészenként — például a keret, a kárpit, a lábak és a rögzítési anyagok külön — az anyagot regisztrálni kellene. Ez a részletesség szintje termékenként meghatározott, nem pedig általánosan minden ESPR alá tartozó termékre. A bútorok esetében ez az alkalmazás még nem létezik. Így tehát: az anyagipar adatok biztosan a passzportba tartoznak. Még nem rögzített: milyen részletességi szinten.

A dátum még nincs véglegesítve

A bútorokra még nem jelent meg delegált aktus, és ezzel együtt nincs rögzített hatálybalépési időpontja sem az alkatrészenként történő anyagrögzítés esetleges kötelezettségeinek. Az ESPR-munkaprogram 2025–2030 szerint a bútorokra vonatkozó delegált aktus 2028-ban várható, de ez egy tervezett ütemezés, nem pedig egy dátum biztosítása. Amíg a delegált aktus meg nem jelenik, a bútorokra vonatkozóan az ESPR-ből nem vonatkoznak termékspecifikus követelmények az anyag-rögzítés szintjére vonatkozóan. A rendelet általános rendelkezései, mint például a 10. cikk és az 5–7. cikkek, ugyan keretként alkalmazandók, de a termékcsoport szerinti kitöltés nélkül a bútor-gyártóknál erre a specifikus pontra még nincs közvetlenül érvényes, kikényszeríthető tartalma. Amint a delegált aktus megjelenik, ezt az oldalt frissítjük a pontos dátummal és az egzakt követelménnyel.

Mi a teendő addig, amíg a követelmény még nem áll fenn

Aki erre fel akar készülni, gyakorlatilag saját anyagbevallásától indul: felderíteni, hogy mely anyagok mely alkatrészekben találhatók egy terméken belül, még ha ez most nem is kötelezõ. Ez gyakran már megvan beszerzés vagy gyártás során, csak nem mindig strukturált alkatrészenként. A második lépés a bútorokra vonatkozó delegált aktus megjelenésének nyomon követése, mivel csak abból derül ki, hogy az anyag-rögzítés alkatrészenként kötelezõ-e vagy sem, és milyen szinten — ez lehet főanyag szinten, összetevő alkatrész szinten, vagy valami aközötte. A harmadik lépés az olyan részletes rendszerek túl korai rögzítésének elkerülése, amelyek később nem illeszkednek az utolsó követelménybe; egy ésszerû közösen megoldás az anyagadatok olyan szinten történõ vezetése, amely később könnyen finomítható vagy összevonható. Aki már most termékútlevelet készíttet össze, jól teszi, ha azt kérdezik meg, hogy milyen részletességi szintet alkalmaznak ennek során, és az összhangban van-e azzal, amit az ágazatban valószínûnek tekintenek, anélkül, hogy ezt a jövõbeni követelmény garantálásának tekintik.

Ezen alapul: a 10. cikk és az ESPR 5–7. cikkei

Az ESPR 10. cikke ismerteti azokat az információkategóriákat, amelyeket egy digitális termékpasszport tartalmazhat, és előírja, hogy a pontos tartalom termékcsoport szerint kerül meghatározásra. Az 5–7. cikkek az ökológiai tervezés szélesebb keretét képezik: az 5. cikk leírja, hogy ökológiai tervezési követelmények állíthatók, a 6. cikk a teljesítményi követelményekről, a 7. cikk pedig az információvédelmi követelményekről szól, beleértve az anyagösszetételre vonatkozó információkat is. Ezen cikkek egyike sem tartalmaz konkrét előírást arra vonatkozóan, hogy a bútornak mely részeihez az anyagokat rögzíteni kell; ezek a jogi alapot biztosítják ahhoz, hogy azt delegált jogalkotási aktus útján termékcsoport szerint ki lehessen tölteni. A pontos, hatályos szöveg tekintetében az alábbi forrásokra hivatkozunk.

Aki már most foglalkozik a bútorok termékalapú passzportjával, a legjobb az lenne, ha az anyagadatokat, amelyek már ismertek, termékcsoport szerinti rendezéssel kezdené el szervezni, anélkül, hogy előre venné egy még nem megállapított kötelezettséget, és figyelemmel kísérné a bútorokra vonatkozó delegált jogalkotási aktus közzétételét a végső követelmény megismeréséhez.

Erre alapozva

Maga a rendelet az EUR-Lex-en található. Minden egyes kijelentésünket külön-külön citáljuk; nem kell bennünk hinni.

Mit kell konkrétan tennie

Mit várunk önöktől

Az ESPR maga az 5–7. cikkelyeiben még nem írja elő részletesen, hogy az anyagadatokat a bútor egyes alkatrészeire vonatkozóan kell-e rögzíteni, vagy hogy az alkalmazott anyagok összegző áttekintése termékkszinten elegendő-e. Ez a pontosítás a bútorokra vonatkozó termékspecifikus munkamódszerhez (delegált aktus) tartozik, és az még nem létezik. Ugyanakkor az biztosan ismert: az ESPR 10. cikkelye azt határozza meg, hogy a digitális termékpasszus az alkalmazandó delegált aktusban előírt információkat kell, hogy tartalmazza, és az anyagi összetétel az egyik olyan kategória, amely ide tartozik. A részletezettség mértéke — alkatrészenként, anyagcsoportonként vagy termékkszinten — tehát még nyitott.

Az anyagi összetételt a jogi előírás által később megkövetelt szinten rögzíteni

A 10–100 fős vállalat számára ez elsősorban azt jelenti: már most olyan módon adminisztrálni, hogy az utólagos felosztás lehetséges legyen, anélkül, hogy a pontos követelmény ismertté válására várnánk. Egy gyártási folyamat, amelyben a gyártó tudja, mely fa, mely műanyag, mely textil és mely fém alkatrészek kerültek feldolgozásra egy szekrénybe, kanapéba vagy székbe, egy kis fegyelemmel visszavezethető az alkatrészenként összeállított listára — feltéve, hogy az információ valahol rögzítésre kerül a beszerzés vagy az összeszerelés időpontjában. Azok a vállalatok, amelyek ezt a kapcsolatot nem teremtik meg, a paszuszus átadásakor azt tapasztalják, hogy az összetevő információkat számlákból, megrendeléseket megerősítő dokumentumokból és szállítópartnerekkel folytatott telefonhívásokból kell rekonstruálni.

Igazodás ahhoz, amit már a paszuszusban kell szereplenie

Az anyagadatok a paszuszus más kötelező részeivel függenek össze. Melyek az anyagok, amelyek pontosan a paszuszusba tartoznak, az alábbi oldalon van leírva: mely adatok kerülnek a bútorok terméktermékpasszportjába. Az anyagi összetétel ebből az egyik információs kategória több között, és az a részletezettség mértéke, amellyel azt lekérik, azt is meghatározza, mennyi munka kerül az átadásukba.

Az anyag és más kötelező adatok közötti kapcsolat figyelembevétele

Az anyagrögzítés részletezettségi szintje más kötelezettségek végigmegy. Az újrahasznosítható anyag százalékos aránya például egy több anyagfajtából álló termék esetén csak akkor számítható helyesen, ha ismert, mely alkatrészekből áll a termék és azok mely anyagból készülnek. Az adott számítás működésének módját az alábbi oldalon ismertetjük: egy bútor újrahasznosítható százalékos aránya. A veszélyes anyagok jelenléte anyagalkatrészenként válik relevanssá: egy habkitöltés, egy ragasztóréteg vagy egy felületkezelés más anyagot tartalmazhat, mint a váz. Az arról nyilatkozottakat az alábbi oldalon ismertetjük: veszélyes anyagok a bútorokba.

Ahol a gyakorlatban hibák fordulnak elő

Néhány helyzet rendszeresen előjön azoknál a vállalatoknál, amelyek a paszuszusra készülnek.

Az összetett alkatrészeket egyetlen anyagként rögzítik. Az ülőpárna gyakran fahörganyagból vagy fémpárnából, habkitöltésből, belső huzatból és külső kötésből áll. Sok gyártó adminisztrációjában ez "párnaként" szerepel egyetlen anyagleírással, noha valójában négy anyagfolyamról van szó. A textil és a kötés esetében ez még erősebben játszódik le, mivel a szálösszetétel és a kezelés rétegről rétegre eltérhet — lásd az alábbi tájékoztatást: textil és kötés rögzítése a termékpaszuszusban.

A szállítók csak egy márkanevet adnak meg, az anyagi összetételt nem. Egy lemezanyag, ragasztófajta vagy bevonat gyakran márkanév alatt kerül beszerzésre anélkül, hogy az alapul szolgáló összetétel általában megosztásra kerülne. Amíg nem volt paszuszusvétel, az nem volt probléma. Amint szükséges az anyagadatok alkatrészenként, kiderül, hogy ez az információ nem értelmezhető lekérni, különösen nem visszaható módon az olyan termékekre, amelyek már hónapok vagy évek óta az asszortimentben vannak.

A fém szerelvények és a rögzítésanyag elfelejtésre kerül. Csavarok, zsanérok, fém lábak — ezeket az alkatrészeket gyakran "kiegészítésnek" tekintik, és nem olyan anyagnak, amely külön fel van jegyezve. Egy részletes, alkatrészenként megfogalmazott követelmény esetén ezek is a rögzítés alá esnek.

Az anyagregisztráció nem kapcsolódik a termék verziójához. Egy gyártó megváltoztat egy habanyagtípust vagy lecseréli a lemezanyag szállítóját, de a meglévő dokumentáció nem frissül. Amikor egy régebbi modell passzportját kérik le, az anyaginformáció már nem egyezik meg az adott termékben ténylegesen lévővel. Hogy milyen gyakran kell naprakésznek lennie a passzportadatoknak, a következő oldalon található leírás szerint: how up-to-date the data in the product passport must be.

A javítás vagy felújítás alkatrészei eltérnek az eredetitől, anélkül, hogy ezt rögzítették volna. Amikor egy bútor alkatrészét kicserélik — például egy kárpitot vagy egy vázrészt a felújítás során — a cserealkatrész eltérhet az eredeti összetételtől. Hogy ezt hogyan és hogyan kell vagy szabad a passzportban feltüntetni, a következő oldalon kerül terítékre: javítások és felújítás a terméktanúsítványban.

Mit lehet rögzíteni

Az anyaglista termékalkatrészenként (váz, kitöltés, kárpit, szerelvények, bevonatok), alkatrészenként az anyagtípussal és ahol lehetséges, a származási hellyel.
Az alvállalkozóktól származó beszerzési dokumentáció, amelyben az anyagösszetétel szerepel, nem csak egy kereskedelmi név vagy cikkszám.
Verzióelőzmények termékmodelenként, hogy az anyaghasználat változásai nyomon követhetők legyenek a termelési dátumhoz vagy tételhez.
Technikai adatlapok lemezanyagokról, habokról, ragasztóanyagokról és bevonatolóanyagokról, archiválva felhasznált szállítónként és anyagváltozatonként.
Az anyagregisztráció és az újrahasznosíthatósági százalék kiszámítása közötti kapcsolat, hogy mindkettő konzisztens legyen.
Fém- és műanyag apróalkatrészek (csavarok, zsanérok, lábak) áttekintése, amelyek máskülönben a rendszeres anyagregisztrációból kimaradnának.
Jegyzetek az anyagváltásokról javítás vagy felújítás esetén, beleértve az időpontot, amikor a váltás megtörtént.

Ezek az alkatrészek könnyebben kezelhetővé válnak egy olyan sablonnal, amely szerkezetet hoz az anyagregisztrációba alkatrészenként, hogy az adatok készen álljanak, amint a bútorokra vonatkozó delegált aktus meghatározza a pontos követelményeket.

Ez nem jogi tanácsadás. Ez az oldal általános információt nyújt az e platform tárgyát képező szabályozásról. Nem ismerjük az Ön helyzetét. Kétség esetén az Ön saját helyzete tekintetében konzultáljon egy jogásszal vagy a hatáskörrel rendelkező felügyeleti szervezettel.

Az AI-val írva a fenti forrásokra alapozva, a 2026-08-22-én egy ember által ellenőrizve. Valami nem stimmel? Tudassa velünk — a korrekciók előnyt élveznek.